Edzés, pihenés, kezelés, megfelelő mozgásprogram – első pillantásra úgy tűnhet, minden adott a fejlődéshez és a regenerációhoz. Mégis előfordul, hogy a szervezet nem reagál úgy, ahogyan várnánk: a fejlődés megtorpan, egy sérülés újra és újra visszatér, a manuálterápia hatása csak átmeneti, vagy a páciens tartós fájdalommal és alvási problémákkal küzd.
A II. Mozgásfejlesztés Élménykonferencián Dr. Szabó Ivettel beszélgettünk arról, mi állhat ezeknek a jelenségeknek a hátterében, milyen szerepet játszik a stressz a regenerációban, és miért fontos, hogy a tünetek kezelése mellett a teljes folyamatot is megvizsgáljuk.
Beszélgetés Dr. Szabó Ivettel
A regeneráció nem egyetlen tényezőn múlik
Ha a fejlődésről vagy a regenerációról beszélünk, könnyű kizárólag a mozgásra koncentrálni. Milyen gyakran edz valaki? Megfelelő-e a terhelés? Jól felépített-e a mozgásprogram?
A szervezet működése azonban ennél jóval ö sszetettebb rendszer.
Dr. Szabó Ivett szerint az edzés hatékonyságát és a regeneráció mértékét számos egymással összefüggő tényező befolyásolja. Ezek közül kiemelt jelentősége van a stressznek, valamint az alvás minőségének és mennyiségének.
Hiába megfelelő tehát maga az edzés vagy a terápia, ha a szervezet közben folyamatos terhelés alatt áll, és nincs elegendő lehetősége a regenerációra.
A stressz önmagában nem ellenség
A stresszről gyakran kizárólag negatív értelemben beszélünk, pedig a szervezet számára bizonyos mértékű stressz természetes és szükséges. Az edzés maga is egyfajta terhelés. A szervezet alkalmazkodik hozzá, majd megfelelő regeneráció esetén fejlődik. Hasonlóan működnek más, rövid ideig fennálló stresszhatások is.
A probléma akkor kezdődhet, amikor a terhelést nem követi megfelelő regeneráció, és a szervezetnek újra és újra alkalmazkodnia kell az egymást követő stresszhelyzetekhez. A tartós alkalmazkodási kényszer idővel úgynevezett allosztatikus terhelést jelenthet. Ilyenkor már nem egyetlen nehéz napról vagy átmenetileg stresszes időszakról beszélünk, hanem hosszabb folyamatról.
Éppen ezért nem feltétlenül lehet kijelölni egyetlen pontot, amelytől a stressz hirtelen „túl sokká” válik. Sokkal fontosabb megérteni, mi jelent az adott ember számára megterhelést, hogyan reagál rá, és mennyi lehetősége van utána regenerálódni.
A páciens sokszor nem stresszről fog beszélni
A tartós stressz felismerését az is nehezíti, hogy aki segítséget kér, nem feltétlenül azzal érkezik egy szakemberhez, hogy túl sok stressz van az életében. Sokkal inkább konkrét panaszokat fog megfogalmazni.
Lehet szó például:
- tartós vagy visszatérő ízületi fájdalomról,
- alvási nehézségekről,
- testsúlyváltozásról,
- gyakori sérülésekről,
- lassabb regenerációról,
- vagy arról, hogy egy kezelés eredménye csak rövid ideig marad fenn.
Ezért fontos, hogy a stresszt ne pusztán lelki vagy elvont jelenségként értelmezzük. A szervezet működésének egészére hatással lehet, a páciens pedig sok esetben éppen azokkal a következményekkel fordul szakemberhez, amelyek mögött első pillantásra nem feltétlenül keressük a tartós terhelést.
Mi történik, ha csak a tünetet kezeljük?
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, mi történik akkor, amikor a kezelés kizárólag a már kialakult problémára koncentrál. Egy fájdalmas vagy gyulladt terület kezelhető. A sérülés rehabilitálható, a feszes terület manuálisan kezelhető, bizonyos esetekben sebészeti beavatkozásra is szükség lehet.
Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a problémához vezető folyamatot is sikerült befolyásolni.
Ha a kiváltó vagy fenntartó tényezők változatlanok maradnak, a probléma visszatérhet. Ezért érdemes a kezelést szélesebb összefüggésben vizsgálni. Nemcsak azt kell megkérdezni, hogy hol fáj, hanem azt is, milyen terhelések érik a szervezetet, hogyan alszik az illető, mennyire képes regenerálódni, milyen stresszforrások vannak jelen az életében, és hogyan reagál ezekre.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden mozgásszervi panasz hátterében stressz áll. Sokkal inkább azt, hogy ha egy probléma nem a várható módon javul, érdemes lehet a mozgásrendszeren kívüli tényezőkre is gondolni.
Az önismeret a stresszkezelés egyik alapja
A stressz mindenkinél másképpen működik. Ami az egyik ember számára motiváló és könnyen kezelhető terhelés, az másnak már komoly megterhelést jelenthet. Ezért Dr. Szabó Ivett szerint fontos része a folyamatnak annak felismerése, hogy a saját életünkben pontosan mik a stresszforrások, hogyan reagálunk rájuk, és milyen következményekkel járnak.
Ebben szükség esetén pszichológus, mentálhigiénés szakember vagy más megfelelően képzett segítő szakember is támogathatja az önismereti folyamatot. A felismerés azonban önmagában még nem minden. Fontos lehet olyan gyakorlati módszereket is beépíteni a mindennapokba, amelyek támogatják a nyugalmi, regenerációt segítő állapot kialakulását.
A beszélgetésben ilyen lehetőségként merült fel többek között:
- a mindfulness alapú stresszcsökkentés,
- különböző légzéstechnikák,
- relaxációs technikák,
- a jóga,
- a tajcsi,
- valamint a csikung.
Nem feltétlenül egyetlen univerzális módszert kell tehát megtalálni, hanem azt a megoldást vagy megoldásokat, amelyek az adott ember életébe hosszú távon is beilleszthetők.
Fontos jelzés lehet, ha a fejlődés elmarad
A mozgásterapeuták, gyógytornászok, edzők és manuálterapeuták számára különösen fontos kérdés, hogy mikor érdemes a megszokott mozgásszervi kereteken túl is gondolkodni.
Dr. Szabó Ivett szerint figyelmeztető jel lehet például, ha:
- a páciens állapota nem a várt ütemben javul,
- az edzésprogramban elmarad a progresszió,
- a gyógytorna nem hozza a várható eredményt,
- ugyanazok a sérülések rendszeresen visszatérnek,
- vagy a manuálterápia hatása csak rövid ideig tart.
Ilyenkor érdemes felvetni annak lehetőségét, hogy a mozgásrendszeren kívül más tényezők is szerepet játszanak a folyamatban.
A szakember feladata ilyenkor nem feltétlenül az, hogy minden problémára maga adjon megoldást. Már az is sokat jelenthet, ha felismeri a saját kompetenciahatárait, megfelelő kérdéseket tesz fel, és szükség esetén más terület szakemberéhez irányítja a pácienst.
A regenerációhoz komplex szemléletre van szükség
A szervezet nem különálló részek összessége. A mozgás, az alvás, a pszichés terhelés, a regeneráció és a mindennapi élet körülményei folyamatosan hatnak egymásra. Ezért egy visszatérő probléma esetén nem biztos, hogy elegendő kizárólag azt a területet kezelni, ahol a tünet jelentkezik.
A valódi előrelépéshez sokszor szélesebb perspektívára van szükség: nemcsak azt érdemes vizsgálni, hogy mi fáj vagy mi nem működik megfelelően, hanem azt is, hogy milyen folyamat vezetett idáig. Ebben pedig a páciens és a szakember tudatosságának egyaránt fontos szerepe van.
A szakmai konferenciák és találkozások jelentősége éppen ebben rejlik: lehetőséget teremtenek arra, hogy a különböző területeken dolgozó szakemberek ne elszigetelt problémákban, hanem összefüggésekben gondolkodjanak, megosszák tapasztalataikat, és új szempontokat vigyenek magukkal a mindennapi munkába.
A regeneráció ugyanis nem csupán arról szól, mennyit pihenünk két terhelés között. Arról is, hogy képesek vagyunk-e felismerni mindazt, ami hosszú távon terheli a szervezetünket.
Dr. Szabó Ivett: Belgyógyász, életmódorvos
Patócs Natasa: Esemény és PR menedzser, Fabulo
Horváth Dóra: Social Media és Influencer menedzser, Fabulo