Testtudatunk és életminőségünk kapcsolata, avagy a tengelyünkbe kerülés folyamata

Mindannyiunknak van egy saját történetünk testünkkel, aminek mentén életünk során kialakul a vele való kapcsolatunk. Ez a kapcsolat elsődlegesen a szüleink hatására formálódik; érintéseik, visszajelzéseik, metakommunikációjuk mentén, amik természetesen visszavezethetők az ő saját testükkel való kapcsolatukra. Ilyenformán a testünkhöz való viszonyulásunk mikéntjét részben őseinktől örököljük.

Másrészt az iskolai évek benyomásai is hatnak testünkhöz fűzött viszonyunkra. Ezeken belül is talán a legmeghatározóbb a kamaszkor, mikor a meginduló hormonok hatására testünk hirtelen nagy változáson megy keresztül. Ebben a korszakban rendkívül fontos, hogy milyen külső visszajelzéseket, megerősítéseket vagy éppen megítéléseket kapunk, akár direkt, akár indirekt módon.

A különböző mozgásformákkal való találkozásunk is meghatározó, vagy az, hogy egyáltalán van-e olyan közeg, ahol a test aktivitásán keresztül tudjuk a vele való viszonyunkat megtapasztalni és táplálni.

Minden emberi kapcsolódásunk során is jelen van a test mint a kommunikációnk elsődleges tere és egyben eszköze.
Testünkkel ápolt viszonyunk tulajdonképpen nap mint nap alakul kultúránk, társadalmunk, közösségünk, kapcsolataink, egészségünk vagy épp betegségeink hatására, és ahogyan minden élettörténet, úgy minden test-történet is egyedi és megismételhetetlen.

Ami azonban minden emberi életről elmondható az az, hogy testünkkel való kapcsolatunk egy olyan viszony, mely alapjaiban meghatározza, hogy milyen minőségű életet élünk.

Ma a legtöbb embernek kevés ismerete van saját testéről. Alap dolgok hiányoznak a testképből. Például, ha feltesszük valakinek a kérdést, hogy hol van a csípőízülete, a legtöbb ember a csípőcsontjára mutat. Ez elsősorban azért probléma, mert testünk ismerete vagy annak hiánya meghatározza testhasználatunkat, és ebből adódóan egészségünket. Ha az van a testképbe íródva, hogy a csípőcsont a csípőízület, tudat alatt oda helyeződik át a láb és a törzs kapcsolata, ami rossz tartáshoz, később pedig gerincferdüléshez és hosszú távon szervi problémákhoz vezet. Ezen utóbbiak előszobái a vitalitás hiányának vagy akár a depressziónak, illetve egyéb érzelmi szinten tapasztalt diszharmóniának. Másrészről a test ismeretének hiánya bizonytalansággal, elveszettséggel vagy önbizalomhiánnyal is járhat.

A jó hír az, hogy ezzel ellentétben, ahogy egyre inkább megismerjük és felfedezzük a testünket, úgy érzékelünk egyre növekedő magabiztosságot, könnyebbséget és stabilitást - mind fizikai, érzelmi és mentális értelemben.
Saját, valamint tanítványaim és klienseim életében óriási változásokat tapasztalok annak hatására, hogy elkezdik felvenni a kapcsolatot a testükkel és megízlelik annak gazdagságát, szó szerinti mélységeit, rétegeit és minőségeit.

Rengetegféleképpen el lehet indulni egy ilyen testtudati felfedezésre

Egy jó kiindulópont lehet például a “mi a jelenlévő test-téma”?

Mindenki saját test-történetével érkezik, és általában az első alkalmat annak szenteljük, hogy ehhez valamilyen játékos módon kapcsolódjunk: levelet írunk, melyet testünknek címzünk, vagy húzunk egy úgynevezett “test-kártyát” (ami valamilyen testrészt és hozzá kapcsolódó élet-témát jelenít meg), vagy test-konturtba színezünk, formákat rajzolunk, anélkül, hogy valami szépet akarnánk létrehozni.

Ezek a lenyomatok mind-mind belépők lehetnek egy konkrétabb test-témába, amit jellemzően aztán anatómiailag térképezünk fel, ezután szabad mozgásban tapasztaljuk meg, mely során a szóban (azaz inkább mozgásban) forgó testrésszel a mozdulatainkon keresztül vesszük fel a kapcsolatot.

Ilyenkor történik meg a varázslat: a fókuszban lévő testrész mesélni kezd, szinte beszél hozzánk, és ahogy érzi, hogy megtartó figyelemben szabad utat kap, megnyílik benne az áramlás, a mozgás... és felszabadul.

Ezeken az alkalmakon megélt szabadság élmények elkísérnek minket a hétköznapokba, felidézhetővé, előhívhatóvá válnak és beépülnek: mind a megszerzett nagyon konkrét anatómiai tudás - ami egy tiszta és érzékelhető testképet hoz létre bennünk -, mind az a szabadságélmény, amit a mozgásban tapasztaltunk meg. A megszerzett konkrét tudásunk - hogy például megismerjük egy-egy csontunk pontos elhelyezkedését, vagy felfedezünk egy olyan ízületet a testben, aminek korábban a létezéséről sem tudtunk - egy belső felismeréssel, biztonsággal és az átláthatóság érzésével párosul. Úgy mondanám, hogy ez egy “leföldelő” tapasztalat. Mindennek a szabad mozgásban való megélése pedig a szabad áramlás érzésével ajándékoz meg, ami pedig egy “felemelő” érzés.

Ez a munka egyszerre nyit meg lefelé és felfelé, a föld és az ég felé. Összekapcsol legalapvetőbb emberi tulajdonságunkkal: függőlegességünkkel.
Testünkről szerzett tudásunk és annak szabad mozgáson keresztül történő integrálása testképünkbe, egész egyszerűen, és a szó legnemesebb értelmében tengelyünkbe hoz.

 

Hrotko Helena

Szerző:
Hrotkó Heléna, táncművész, holisztikus tánctanár és testtudat tréner

https://www.facebook.com/holisticbodyworld

 

 
Az oldal sütiket (cookie) használ. A böngészéssel elfogadja használatukat.